Az ujjrend
A gyors és hibamentes gépírás érdekében a billentyűk leütése nem véletlenszerű, hanem minden ujjhoz meghatározott billentyűk tartoznak. A középső ujjak mozgástere kisebb, ezért ezek főként csak függőleges irányban mozognak. Ezzel szemben a szélső ujjak – például a kisujjak – oldalirányban is elérnek távolabbi billentyűket.
A kiindulási helyzetet vagy más néven alaptartást mindig két leütés között vesszük fel. Tanulás során minden betűt ebből a pozícióból indítunk, egy ujjal kimozdulva. Később, rutinnal, az ujjmozgások közvetlenebbek lesznek, és nem szükséges minden leütés után visszatérni az alaptartásba.
Az alaptartás felvételéhez keressük meg mutatóujjainkkal az F és J betűket – ezeket a kis pöckök segítenek kitapintani. Ezután a többi ujjunkat egyesével helyezzük a megfelelő billentyűkre. A hüvelykujjakat lazán a szóköz billentyű fölé helyezzük. Tehát ujjaink az a, s, d, f illetve a j, k, l, é billentyűkön nyugszanak.
A következő ábra színekkel jelöli, melyik ujj mely billentyűkért felelős, a bekeretezett betűk pedig az alaptartás helyét mutatják:
A billentyűk kezelése
A régi, mechanikus írógépeken komoly erővel kellett leütni a billentyűket, hogy a betűfej elegendő nyomást gyakoroljon a tintaszalagra, és az tisztán megjelenjen a papíron. Ez nagy terhelést rótt az ujjakra.
A modern számítógépes billentyűzetek viszont érzékenyek, és minimális erőkifejtéssel működtethetők. Éppen emiatt fokozottan kell ügyelni arra, hogy a billentyűleütés rövid, határozott, de nem túl erős legyen. Kerülni kell a billentyűk nyomogatását vagy túl erős ütését, mert az:
- megrövidíti a billentyűzet élettartamát,
- és gyakori hibához, például betűkettőzéshez (kétszeres leütés) vezethet.
Ha valaki nem határozottan üt, hanem csak „nyomva tartja” a billentyűt, az könnyen oda vezethet, hogy több karakter is megjelenik, vagy épp nem érzékelhető, megtörtént-e a leütés. Ezért fontos, hogy minden leütés legyen rövid, kontrollált és tiszta.
A tanulás során minden leütést az alaptartásból kell indítani, majd az ujjat visszahozni a kiindulási billentyűre. Ez a kötött kéztartás segíti a tájékozódást és a helyes technika elsajátítását. Sok gyakorlással és speciális feladatokkal később kialakul a lebegő kéztartás, amikor az ujjak már szabadon, alaptartásba való visszatérés nélkül is képesek pontosan dolgozni.
Ahogy a kezdő táncos sem mindig indul a kályhától, úgy a haladó gépíró is képes lesz a billentyűzet bármely pontjára könnyedén „ugrani”.